Abramovics piszkos pénzeiről és az orosz politikai szerepvállalásáról

London, 2022. március 10. 2015. december 19-én a londoni Stamford Bridge stadionban készített kép Roman Abramovics orosz üzletemberről, az angol labdarúgó-bajnokság élvonalában játszó Chelsea tulajdonosáról. A brit kormány 2022. március 10-én bejelentette, hogy újabb orosz oligarchák, köztük Abramovics és Alekszej Miller, a Gazprom gázipari óriáscég vezérigazgatója ellen jelentett be szankciókat, válaszul arra, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök február 24-én rendelte el katonai művelet végrehajtását Ukrajnában. A büntetőintézkedések alapján a brit kormány mindegyikük nagy-britanniai vagyoneszközeit befagyasztja és megtiltja, hogy beutazzanak az országba. Fotó: MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga

Az alábbiakban vendégszerzőnk, Mitrovits Miklós történész, polonista, az MTA tudományos munkatársának gondolatai olvashatóak:

Roman Abramovics megjelenése a Chelseanél, maga a politika volt

Olvasom, hogy befagyasztották Roman Abramovics vagyonát és veszélybe került a Chelsea eladása. A felháborodott futballszurkolók máris kiabálnak, hogy „miért kell a politikát belekeverni a sportba?”

Érdekes. Mintha nem tudnák az emberek, hogy Roman Abramovics megjelenése a Chelseanél, maga a politika volt. Miért is vette meg Abramovics 2003-ban a londoni klubot? Azért, hogy politikai menedéket biztosítson magának. A londoni City klubját tulajdonolva belépett a legbefolyásosabb brit politikai és üzleti elitbe, biztosította ezzel az életét és szabadságát. (vö: 2003-ban az állami Rosznyeft államosította a Jukosz olajtársaságot és annak elnökét, Mihail Hodorkovszkij hosszú börtönbüntetésre ítélték.)

Mitől kellett tartania Abramovicsnak? Például attól, hogy a meggazdagodása éppen olyan úton ment végbe, ahogy Mihail Hodorkovszkijé, s egyáltalán nem lehetett abban biztos, hogy a Jukosz mellett a másik legnagyobb olajcég, a Szibnyeft tulajdonosaként nem vár rá hasonló sors, mint Hodorkovszkijra.

1995-ben ugyanis az orosz állam pénzügyi problémáit orvosolni kívánó Jelcin és a mögötte álló kormány Vlagyimir Potanyin bankvezér és Anatolij Csubajsz, az oroszországi politikai és gazdasági átalakítás kulcsszereplője, javaslatára elfogadta az ún. „tulajdonra változtatható hitelek” tervét. Ez lényegében arról szólt, hogy Oroszország vezető bankjai (amelyek egytől egyik korábban állami, de már privatizált bankok voltak) 2 milliárd dollár kölcsönt adnak a pénzszűkében lévő kormánynak, cserébe megkapják Oroszország 12 legértékesebb exporttermelő cégének részvényeit. (Potanyin egyébként a Szovjetunió vezető külkereskedelmi bankjainak a csődbevitele után létrehozott Onekszimbank tulajdonosa lett. Ebben a bankban az ország 40 legjobb exportőr cége nyitott számlát).

A „tulajdonra változtatható hitelek” terve keretében lebonyolított árverések során jutott Abramovics a Szibnyeft olajtársasághoz. A vállalatot 1995-ben Borisz Jelcin orosz elnök rendelete alapján Szibériai Olajvállalat („Szibneft”) néven hozták létre a Rosznyeftől leválasztott olajkitermelő és –finomítók vállalatokból, és a következő két év során részenként privatizálták, mintegy 100,3 millió dollárért. A vállalatot kezdetben névlegesen Borisz Berezovszkij irányította, de valójában Roman Abramovicsé volt.

2011 őszén Roman Abramovics egy londoni bíróságon eskü alatt kijelentette, hogy a Szibneft privatizációjára kiírt zálogos árverés valójában színlelés volt: Berezovszkij és társa, Badri Patarkacisvili, valamint más ajánlattevők közötti összejátszás lehetővé tette számukra, hogy elkerüljék a versenyt és a kikiáltási áron megvásárolják a vállalatot. (A 100,3 millió dollárért megvett cég tőzsdei értéke 1997-ben közel 5 milliárd dollár volt.)

A Szibnyeft ezután terjeszkedni kezdett. További színlelt tendereken és zsarolásokon keresztül több kisebb olajkitermelő vállalatot szerzett meg Oroszországban. A lényeg azonban, hogy a 2005-ben a vállalat 75,7%-át mintegy 13,1 milliárd dollárért (!) vásárolta meg a Gazprom a Millhouse Capital-tól (Roman Abramovics tulajdonában lévő cég).

Vagyis az 1995-ben 100,3 millió dollárért megvett céget (amely pénzt természetesen nem Abramovics, hanem egykori üzlettársa és mentora, Borisz Berezovszkij bankja adott, természetesen nem saját, hanem állami pénzből) tíz évvel később 13,1 milliárd dollárért visszaadta az államnak.

Ekkor Abramovics már a Chelsea tulajdonosa volt. Mondhatnánk, hogy zseniális üzletember, de valójában csak az orosz privatizációs időszak egyik maffiózója, aki a megszervezett vagyonát és lopott pénzét mentette ki Londonba.

Oroszország egy gazdag ország lehetne, ha nem ilyen emberek tették volna tönkre…. Hány orosz ember élete ment tönkre köszönhetően ezeknek az embereknek, akikért most a londoni klub szimpatizánsai sírnak? Milyen hatással volt ez a szabadrablás Oroszországra?

ez is érdekes lehet: „Oroszország politikailag elvesztette a háborút”

Abramovics „piszkos pénzeiről” és az orosz politikai szerepvállalásáról

A magyar sportsajtó tovább hergeli a közönséget azzal, hogy a Chelsea tulajdonosával milyen méltánytalanul járnak el. A kommentelő futballrajongók tömege teszi fel a kérdést, hogy eddig miért nem zavarta a brit kormányt, hogy Abramovics lopott pénzből működteti a klubot, illetve váltik állítják, hogy Abramovicsnak semmi köze az orosz politikához.

Tényszerűen nem igaz, hogy a brit politika korábban nem foglalkozott Abramovics pénzének eredetével.

Már csak azért is, mert 2011-ben a londoni bíróságon per folyt ellene, ahol eskü alatt beismerte, hogy az orosz olajipar privatizációja színlelt keretek között zajlott. De sokkal fontosabb ennél, hogy 2018-ban a brit parlament foglalkozott Abramovics vagyonának eredetével. „Oroszország »piszkos pénze« kárt okoz Londonban” címmel jelentek meg akkoriban cikkek. A brit parlament külügyi bizottsága szerint az orosz oligarchákkal és pénzintézetekkel folytatott üzletkötés a Cityben megakadályozza a kormányt abban, hogy ellenálljon Oroszország agresszív külpolitikájának. A brit eszközökbe fektetett vagy a londoni City pénzintézetein keresztül tisztára mosott orosz pénzek károsak a brit kormány azon törekvésére, hogy keményen fellépjen Moszkva agresszív külpolitikájával szemben. Ez áll a brit parlament külügyi bizottságának 2018. május 21-én közzétett jelentésében. A bizottság elnöke, Tom Tugendhet kijelentette: „

A kár mértéke, amelyet ez a »piszkos pénz« okozhat az Egyesült Királyságnak, sokkal nagyobb, mint a Cityben folytatott orosz tranzakciók előnyei. […] Nagy-Britanniának nincs mentsége arra, hogy figyelmen kívül hagyja, ahogy Vlagyimir Putyin orosz elnök klepokratái és az emberi jogok megsértői a Londonon keresztül mosott pénzeket használják fel”.

A bizottság ajánlásai szerint Nagy-Britanniának szövetségeseivel együttműködve meg kell nehezítenie Oroszország számára a szankciók hatálya alá nem tartozó államkötvények kibocsátását a szankciók alatt álló bankokon keresztül.

A brit kormány 2018. május 1-jén elrendelte az offshore tulajdonosok nevének nyilvánosságra hozatalát, mivel a titoktartás lehetővé teszi a pénzmosást, ami hozzájárul a korrupcióhoz és a bűnözés növekedéséhez, többek között Oroszországban is.

Az orosz oligarchák számára az 1990-es évek eleje óta London a pénz tárolásának és befektetésének vezető központja, valamint üzleti vitáik megoldására szolgáló helyszín lett.

Na most Abramovics nem tudta tisztázni vagyonának eredetét.

Tudni kell, hogy az orosz oligarcha ún. befektetési vízummal élt Londonban, ami azt jelentette, hogy évi 2 millió fontot befektetett a brit gazdaságba, amelyért cserében 3 év 4 hónapra kapott vízumot. Ez éppen lejárt, és Abramovics nem vehetett volna részt a FA-kupa döntőn sem, hiszen el kellett volna hagynia az országot.

Ezért zsidó származására hivatkozva felvette az izraeli állampolgárságot. Ez tette lehetővé számára, hogy továbbra is Nagy Britanniában maradhasson vízum nélkül.

Abramovics vagyonának eredete pontosan négy évvel ezelőtt is téma volt Londonban. Már akkor el kellett volna hagynia a Chelsea-t, de inkább keresett egy kiskaput… Az izraeli állampolgárság megszerzéséig Svájcban és Monacoban élt.

Tényszerűen nem igaz, hogy Abramovicsnak nincs köze az orosz politikához.

Egyfelől a Szibnyeft kulcsszerepet játszott 1996-ban az orosz közszolgálati TV finanszírozásában és így Borisz Jelcin újraválasztásában. Ezt követően Abramovics ott volt akkor is az orosz politikában, amikor Putyin átvette a hatalmat (csak emlékeztetőként: lakóházrobbantásokat szerveztek, majd megindították a 2. csecsen háborút, amellyel Putyinnal népszerűséget szereztek), majd 1999 végén Abramovics is beült az Állami Dumába. 2000-ben Abramovics és Oleg Gyeripaszka (ma is az egyik legbefolyásosabb oligarcha Oroszországban) megalapította a RusAl-t (orosz aluminium), illetve társtulajdonába került volt az Irkutszkenergo, a Krasznojarszki Erőmű és a GAZ Group orosz autóipari konglomerátum.

2000 februárja óta az Állami Duma észak- és távol-keleti bizottságának tagja lett, majd decemberben a Csukcsföld Autonóm Terület kormányzójává választották. Ez a feladat egy megállapodás része volt: Abramovics a lopott pénzből fejleszti a távolkeleti régiót, cserében nem került ki a belső körből.

2000 végén Abramovics 42,5%-os részesedést vásárolt az orosz közszolgálati TV-ben (ORT), majd hat hónappal később továbbadta a Sberbanknak. 2001 tavaszán a Szibnyeft részvényesei 26% blokkoló részesedést (OOO) vásároltak az Aeroflotban. 2002 decemberében a Szibnyeft és a TNK aukción megszerezte az orosz-fehérorosz Szlavnyeft cég részvényeinek 74,95%-át (korábban a Szibnyeft már a 10%-át felvásárolta).

2003 júliusában 140 millió fontért megvásárolta az angol Chelsea labdarúgócsapatot, kifizette adósságait.

2005 szeptemberében amikor Abramovics 13,1 milliárd dollárért eladta a Szibnyeft részvényeinek 72,7%-át a Gazpromnak, többször is megpróbált lemondani csukcsföldi kormányzói posztjáról, de minden alkalommal kénytelen volt visszakozni, amikor Putyinnal találkozott. Majd 2005-ben Putyin újra őt jelölte a posztra.

2006-ban újra megpróbált lemondani, de nem fogadták el. Végül 2008-ban Dmitrij Medvegyev orosz elnök engedélyezte a lemondását, de októberben már a helyi Duma elnökévé választották. Ezt a posztot 2013 nyaráig töltötte be. Ekkor már 10 éve a Chelsea tulajdonosa volt…

Abramovics láthatóan menekülni akart az orosz politika fogságából, de a lopott vagyonának köszönhetően nem nagyon akarták elengedni… Való igaz, hogy ma már nincs politikai tisztsége Oroszországban, de Csukcsföldön a mai napig ő finanszírozott bizonyos fejlesztéseket.

Én tényleg sajnálom, akik eddig valamiféle burokban éltek és elhitték az “emberarcú orosz oligarcha” meséjét. A londoni klubnak és rajongóinak sok sikert kívánok az újjáépítésben. Azt gondolom, hogy nekik könnyebben fog menni, mint Ukrajna újjáépítése, amelyet az Abramovics által is épített Oroszország döntött romba…